Reguly Antal, a neves
néprajzkutató emlékére jártuk be „szeretett Bakonyunk” szépséges ösvényeit,
változatos tájait. Zirc és a Cuha-patak, Károlyháza és Csesznek, a Bakonyvasút
és Vinye, Porva és a Pintér-hegy mind-mind belefért ebbe a 35 kilométerbe. Remek
vonalvezetés, kitűnő rendezés – és a tavasz megannyi csodája várta a
teljesítménytúrázókat.
Márk barátomon kívül Reni társaságában vágtunk neki
Szombathelyről a Bakony (nekünk) távoli szegletének. Volt egy előzetes sejtésem
(őket ismerve): ez itt ma nem egy séta lesz. És hát mennyire igazam lett! Gyors
parkolás, majd még gyorsabb nevezés: hú, nagyon profi, ezt a módszert „lopnom”
kell! Üdvözlöm Annamarit és Adriennt – mégiscsak egykori egyesületemről van
szó… Egy rajtfotó még a hangulatos épület előtt, némi szerelvényigazítás, és
pontban nyolckor indulunk is.
Annyira ez sem egyszerű: fentebb idézett Viktor barátunk (és
kitűnő szíverősítője) némiképp visszatart… De máris itt a KDP (Közép-Dunántúli
Piros), annak is kezdőpontja: ballagunk kifelé a városból. Na jó, nevezzük
inkább tempós gyaloglásnak: igen hamar el is fogynak a házak, vágunk át a
hosszú réten, a 82-es úttól nem messze. A fehér autónál pedig Tamás és Éva vár
bennünket: gyors pecsételés, és húzzuk tovább a lépteket.
Balról már mellettünk csobog a Cuha-patak, és hangja,
látványa a reggeli kellemes napsütésben igazán üdítő.
Komoly forgalom van előttünk! Folyamatosan előzünk rövid
vagy hosszabb távosokat. Találkozunk Józsi bácsival, Zsuzsival és Lajossal is,
és mindig jól esik az üdvözlés és pár barátságos szó.
A Cuha mindig kalandokat jelent. Átkelni rajta pláne… Éppen
egy fatörzseken átmászó csapatot érünk utol, de emlékeim alapján itt a sínek
mentén – kis kitérővel – ez kihagyható. Ahol egyébként az imént jött egy
szerelvény, tehát nyugodtan megyünk fel a pálya mellé. Ehhez képest meglepetés,
hogy most meg hátulról érkezik egy vonat! Persze időben észleljük, lehúzódunk –
és vidám, kellemes kocogással egy ideig követni is tudjuk…
Leereszkedünk a hídnál jobbra, és vadregényes szakaszon
folytatjuk. Kidőlt fák, kanyarok és kerülgetések – és sok-sok hóvirág,
mindenfelé.
Jobbról erős hegyoldal, balról a sínek és a kanyargó Cuha –
így haladunk előre a piroson. A tempó egészen remek – többször is belekocogunk,
a terep tökéletesen alkalmas rá. Volt éjszaka egy kevés eső, de sár nem lett,
viszont az ösvények kellemesen ruganyosak.
Porva-Csesznek, a klasszikus bakonyi vasútállomás
következik. Nekünk ugyan nem EP, de mai fő jelzésünk, a sárga sáv innen indul…
A büfét azért meglátogatjuk, és itt is ismerősökre akadunk. Szegény telefonom aztán
nagyjából meghal – innentől kizárólag Reni és Márk kitűnő fotóit láthatod,
kedves olvasóm (köszönöm itt is)!
Újabb gyönyörű szakasz következik; turisták által alaposan
kijárt, kavicsozott gyalogúton. Esőházak és padok, sütögetőhelyek – és hóvirág,
ezerszámra. Pompás az idő, senki nem bánja a kocsiban hagyott pulóvert – csak
Márk sajnálja, hogy ő meg nem.
Letérés jobbra, mindjárt emelkedővel. Emlékszem itt
ereszkedésre komoly sárban, csúszkálva, és van bennem némi aggodalom.
Szerencsére alaptalanul: gond nélkül haladunk felfelé. Több helyen szártalan
kankalin gyönyörködtet, másutt meg mélyútban gyűrjük a szintet. Aztán kicsit
kavargunk a villanyoszlopok környékén – bár a nyomokból ítélve másokkal is
megesett ugyanez. Csilla és Dani előttünk, aztán megint korrigálnunk kell egy
helyütt – de szerencsére itt is csak pár métert.
Károlyháza után még mindig kavarunk kicsit (már csak
nevetünk rajta), de végső soron jó irányba megyünk; mindig csak pár méternyi
út-kereséssel. Suttony és a fatelep környékén aztán minden helyre jön, az EP is
megvan rendben. Csesznekre azonban a sárga jelzés nem megy be, tehát mi sem. Ma
ugyanis – amennyire csak lehet – ezt a jelzést követjük, hiszen a túra
névadója: Reguly emlékútról van szó. Így hát a várat is csak innen, távolról
csodáljuk meg – így is impozáns látvány.
Pompás bükkösben folytatjuk. Lenyűgöző látvány – mint a bükkösök
általában. Az aranyló napfény még inkább kiemeli szépségét. Az erdő
testet-lelket átjáró nyugalma, békéje és fantasztikus hangulata kíséri utunkat.
Megkocogjuk a következő szakaszt, aztán Istvánnal
találkozunk. Idén már legalább négyszer-ötször futottunk össze: remek tempóban
gyűri most is a kilométereket. És közben jobbra nézve csodáljuk a tájat: van is
mit!
Kellemesen szelíd dombok, a Bakony keleti régiói: ellátni
messze, Bakonyszentkirály, illetve Veszprémvarsány irányába is.
A következő szakaszt gyakorlatilag lefutjuk… Fantasztikus
iramban, remek hangulatban, néha gyors váltásokkal, fordulókkal, néha fatörzseket
átugrálva. Persze a látványos részletek itt is megállításra késztetnek…
Csoda-e, hogy rendkívül gyorsan letudjuk a túra ezen részét?
Máris itt a Cuha, ismét – annak partján trappolunk; egészen a
Kőpince-forrásokig.
Ott iszunk egy finomat, és jöhet maga a patak… mármint az
átkelés. Kalandosan, persze, ahogy hozzá illő: fatörzseken, köveken és
sziklákon. Társaim – ahogy nézem – szinte átsétálnak, csak én ügyködök óvatoskodva,
Márk széles vigyorától kísérve.
Előttünk Vinye, meg a róla elnevezett büfé. Ellenőrző- és
ellátó pont is: Zoli és társa fogad sok-sok finomsággal, meg italbónnal.
Kellemesen elbeszélgetünk, eszünk-iszunk, és jöhet a folytatás.
Régen jártam errefelé is! Nagyon régen. Hogy ez micsoda szép
szakasz! Jobbunkon a csörgedező Hódos-ér, balról (és néha jobbról is) pompás
szikla-alakzatok. Az út pedig kiválóan járható – könnyen belefeledkezhet itt a
túrázó a sok szép látványba. Nem is vagyok képes ennél jobban megrostálni a
pompás fotókat: aki sokallja, tessék lejjebb görgetni!
Réteken vágunk át, újabb fatörzseket ugrunk keresztül vagy
éppen bújunk át alattuk. Sok széles, kiváló út akad – ahol nagyszerűen lehet
beszélgetni. Persze jó kis tempó mellett most is… Hamarosan fel is bukkan a
porvai templomtorony, amit perceken belül magunk mellett tudhatunk. Balról
megérkezik a zöld, rajta a 22-es táv résztvevőivel. Tudjuk, hogy innen sűrűbb
lesz a mezőny.
Így is van. Már a kocsma is népes a túrázóktól, ami nem
csoda. Remek pogácsát kínálnak, és itt is italbón: koccintunk Renivel egy
jóféle pécselyi hosszúlépés erejéig. Az épület előtt Zolival futhatok össze
ismét: de jó vele is találkozni újra meg újra! Aztán elköszönünk, folytatjuk –
még mindig a sárgán. Igaz, nem túl sokáig: a borzavári Templom-domb tetején
hozzánk szegődik jobbról, Szépalma felől az OKT kék sávja – amerre az eddig
követett sárgánk elmegy. Északnyugat felé pedig a Kőris-hegy zárja a
látóhatárt: szépen kivehető a „golflabda” is.
Még egy búcsú-pillantás Porva elé, mielőtt nekivágunk az új
kerítés melletti ügyes-bajos haladásnak: nagyjából egy éve került ide – kétlem,
hogy egyetlen túrázó is örülne neki. Az addigi jó kis út a kerítésen belülre
került, az új gazdához…
Meredeken leereszkedünk a borzavári templom mellett, majd
végig sétálunk a falun. A minyonos szalmabála-figurák után aztán el is hagyjuk,
közben gyerekes csapatokat előzünk. És az előzgetést folytatjuk, még felfelé
is! Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy megemlítettem Márknak: közel hatos
átlagunk van eddig. Na, innentől ez lett a vezér-elv! Megcsinálni hatos átlag
felett. Ehhez szigorúan megnyomjuk a tempót, fent a Pintér-hegyen is.
Aztán egy erős ereszkedős- majd visszakapaszkodós völgy jön,
ahol még szintén nem jártam: a Fiatalító-forráshoz megyünk.
Óvatos ereszkedés kell ehhez, mert elég sáros – utána meg
szuszogós kaptató vissza. Mindkettő idő-gyilkos, és felkészítem a fiút: ez nem
lesz meg. Elfogadja – de azért kocogunk-futunk továbbra is… Aztán – a Parkerdőhöz
leérkezve – már ő is elfogadja, belátja. Még gyönyörködünk az Apátság
látványában, és (továbbra is az OKT-n) beérkezünk, majd pár méter, és itt a
cél!
Hat óra két perc alatt, ami végül 5,9-es átlagot jelent…
Senki nem bánkódik: nagyszerű hat óra volt, kiválóan éreztük magunkat! És még
most is: szép kitűző, gratuláció és emléklap – meg nagyon finom kenyerek. Ki-ki
kedve szerint választ, és eszünk-iszunk. Sőt: a két héttel ezelőtti kihagyást
is „helyre teszem”. Az akkor elmaradt zirci Monostori cukrászdát most bepótlom.
Itt zárjuk a nagyszerű napot: megint egy kiváló eseményt ismerhettem meg,
köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése