2019. június 11., kedd

Sokorói kalandok 35 TT - ahogy én láttam...


Kevésbé közismert táj, de a rendezés mindig profi és igényes. A Sokorói kalandok teljesítménytúra időpont-választása szinte garantálja a nyári meleget: mindig Pünkösd napján tartják. Ez a hőség alaposan megnehezíti az indulók dolgát, akik idén is igen nagy számban érkeztek.



Úti- és túratársaim, Réka és Márk egyaránt partnerek abban, hogy idén csak a 35 km-es távot járjuk le. Részemről az ok prózai: esküvőn, majd lagziban voltam, éjszakába menően… Így hát kihasználjuk az engedélyezett (és bőséges) rajtidő-keretet: majdnem pontosan tizenegykor vágunk neki Nyúl község utcáinak. Szokatlan látvány: sűrű sorokban térnek vissza a rövid távosok. Igen, akik a reggeli (viszonylag) hűvösben elrajtoltak, már bőven érkezhetnek.



Mi nekivágunk az első emelkedőnek és a löszfalba vájt pincékben gyönyörködünk. Balról feltűnik a Szt. Donát-kápolna is: gyakori ez az elnevezés szőlők között… Nem sokkal később pedig máris itt a Bedők pincészet – első ellenőrző pont. Máris ellátással, bár a kínált pálinkát ebben a melegben… huh; kétlem, hogy sokan választották volna. A limonádé viszont jólesik, de máris megyünk tovább.


Elhagyjuk az utolsó házakat, megérkezik a piros sáv: itt balra megyünk, de a túra vége felé visszaérkezünk ide. Kellemesen hűs erdei ösvényeken jutunk a második EP-hez: a 15-ös táv itt tér le jobbra. Mi továbbra is dél-délkeletnek tartunk, és hamarosan elérjük a Rábaringet. Eddig ismertem az utat az ötvenesről – most jobbra térünk, majd fel.


Sok nyitott szakasz jön; hiányoljuk a kellemes hűvös árnyékot. Szerencsére újra erdőkbe térünk, aztán hullámzó terepen folytatjuk. Így jutunk el Sokorópátka közelébe: zöld a táj, szelídek a dombok, kevés a szintkülönbség.



Pátkapusztán igen jólesik a víz, és pár falat müzlit is csipegetünk. Kevés aszfalttal megússzuk a község útjait: nekivágunk a szemközti dombok irányának. Elhagyjuk az utolsó tanyát is, és újra hűvös, sűrű erdők jönnek.


Megérkezik a sárga, rajta ötvenes túratársakkal. Velük jutunk a Hatos-tölgyhöz, ahol ismét kedves pontőrök kínálnak. Majd zöld erdők – és zöld kereszt, és máris itt van Tényő.


A kocsma jól jön: a hideg kóla pláne. Eszünk is pár falatot, aztán következhet az emelkedő. Megint többször mélyútban, löszfalak között, a tájegységre jellemzően.


Elhagyjuk a Gyerektábort (itt is kapunk innivalót), és hosszú jobbossal rátérünk a Lila-hegy emelkedőjére. Ez az utolsó ma; előbb antennatornyok mellett megyünk el, aztán itt a kilátó! Két éve még geodéziai toronyként láttam, most viszont fel is juthatok a szépen kidolgozott kilátóba. Mennyire megérte! Pompás a panoráma – akár visszafelé nézek, akár Nyúl, a Bakony, vagy éppen Pannonhalma felé…



Ereszkedés jön, majd a már ismert úton vissza a célba. Ahol aztán jól esik a virsli – de főleg a limonádé! Megdolgoztatott a meleg, de sikerült jó tempóban teljesíteni. Nem csak nekünk: ahogy halljuk, több, mint ezer társsal együtt választottuk ezt a programot mára. Köszönjük a remek rendezést, az ellátást – találkozzunk augusztusban Bakonybélen is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése