2019. június 28., péntek

Őrség-Goričko 25 TT - ahogy én láttam...


Szomszédolás és múltidézés, szórványok itt és ott… A magányos bejárás izgalmai, útkeresések – komisz hőségben. Az Őrség-Goričko 25 TT nagy élményt adó barangolás a magyar-szlovén határ mentén – mindezt a 25 éves Hegyek Vándorai TE tiszteletére.


Ez a túra egy napra esik a saját rendezésű Kőszegi csillagokkal, amikor nyilván nem tudtam volna teljesíteni. Így hát kértem (és kaptam) lehetőséget a rendezőktől az előzetes bejárásra: ezúton is köszönöm! Még nagyobb öröm, hogy ténylegesen segítettem is: túra után alaposan átbeszélgettük, végigböngésztük az útvonalat a (már helyszínen lévő) rendezői gárdával.

Szalafői rajt reggel fél nyolc után, mindjárt a kéken, de ezúttal az Őrség 50-en megszokotthoz képest fordított irányban. Aztán a sárga sáv, valamikor ott is mentünk, szintén Őrség 50, eddig ismert. Na, onnantól nem. Erdőszélen útkeresés: megjegyzem, hogy ide majd szalagozást fogok javasolni. Közben jó látni, hogy itt nem csak vágják, de ültetik is a fákat…


Timany-hegy, határmenti zöld sáv (azaz, Vasfüggöny turistaút), szokás szerint kevés jelzéssel – és a vadregény, hát persze! Kidőlt fák, amiket néha az erdőben kerülök. De lehet menni szépen, bár a züm-züm legyek nagy száma kezd zavaró lenni (a szúnyogok nem bírják a tempót).


Aztán felbukkan Felsőkotormány, ami Bajánsenye része: a volt határőr őrs, majd (előre pillantva) a határátkelő is felbukkan. Aztán át az úton, majd a vasút alatt, és neki a hegynek! Na jó… dombnak. 


De azért kicsit szuszogtató és jó felérkezni. A határátkelő pont viszont igen nehezen van meg, és irigylem a szombatiakat, akiknek ez már szépen ki lesz szalagozva.


Szlovénia, üdvözöllek! Mindig szívesen jövök ide – főleg mióta gyalog érkezem. Most is remek ösvények, szép erdők fogadnak – persze jelzések nélkül. A track szinte folyamatosan a kezem ügyében van, de így is „sikerül” néha itt-ott elmenni más irányba.


De hát a bejárás ilyen sportág, heverhetnék a strandon is… ahol ez a hőség előny lenne. Itt nem az. Egyre szigorúbb a hőfok, de már Kapornak (Domaföld) közelében járok. Feltűnik a magasfigyelő, amiből hála Istennek, kilátót fabrikáltak a derék szlovének. És milyen jól tették! Igencsak megérte fellépegetni a szűk lépcsőkön.


Leereszkedek a faluba, kutyaugatás előttem. Bizonytalanul hátrafelé indulok, majd nézek is: idős néni mustrál. Meg van kötve! – nyugtat. Magyarul, igen. Aztán vízzel is kínál, ami most kincset ér, és elbeszélgetünk. Aztán elköszönök Magdus nénitől, nekivágok az aszfaltnak, amit rétek, majd emelkedő követnek.


A tetőn kifújom magam, és látom, hogy túlfutottam. Király, akkor most még egyszer, ugyanígy fel – csak most a helyes úton. A temetőtől látható panoráma aztán megvigasztal.


Leereszkedek a faluba, megint. Ez is Krplivnik, csak ez már Kapornak… érdekes. Meglátom szemben a tűzoltóságot, és rögvest beugrik a főrendező, Gyuri mondata: mögötte forrást találsz!


Uhhh, áldott annak minden cseppje ebben a hőségben. Iszok, töltök, és az ott üldögélő bácsikával beszélgetek. Géza bácsi idén tölti be a kilencvenet, és akárcsak az imént Magdus nénivel, vele is maradandó élmény elbeszélgetni.


Aszfalt jön, árnyék nélkül. Balra kis kitérő a Néprajzi múzeumhoz, de ezt bizony most kihagyom. Felmegyek a kis dombon, de az utolsó pár métert kihagyom. Gyuri szólt, hogy itt kutya lesz – én meg óvatos duhaj vagyok.


Vissza az útra, át a Kerka, majd a vasút felett, folytatom menetem. Kis domb, erdős liget, tető, balkanyar következik.





Talán most van legmelegebb, és mindeközben telefonon az otthoni túrát is intézni kell…


Jobbra lent Őrihodos (Hodoš) látható, de azt kikerülöm, és szép erdőkben haladok. Szép sárga sáv jelzésen! Magyarok festették ezt: a rendező egyesület, még a korábbi Őrség-túrák részeként. Jártam is akkor itt, csak fordított irányban. Most ereszkedéssel érkezek az Őrihodosi tóhoz, és gyönyörködök benne. Igencsak érdemes pici balos kitérőt tenni a partján! A látvány magával ragadó…



Hosszú-hosszú egyenes szakaszok, ahol cikcakkban megyek, mert árnyék hol balról, hol jobbról adódik… És megjön a zöld, és vele a züm-zümök is. Hihetetlen: ezek magyar rovarok?? Errefelé könnyebb a haladás, gyorsan elérem a Határkőparkot: érdekes szabadtéri kiállítás.





Dózerút jön, ami egyenes és árnyék nélküli. Elvisz Szalafőig, ahol a jól ismert Pityerszer épületei bukkannak fel, sok turistával.




Elhagyom, és megcélzom az újonnan épült Kömpe szeme kilátót a Felsőszeren. A hívogató függőágyról lemondok: az a templomtorony (és mellette a cél) még mindig odébb van…



Persze a kitartó lépések ezt is megoldják, és újabb túrát könyvelhetek el magamnak, ahová igencsak érdemes volt eljönni. A rendezőkkel kellemesen elbeszélgetünk, majd a kocsimhoz megyek (na jó, rohanok). Ahol türelmesen megvárom, amíg a hatalmas vihar és jégeső kitombolja magát… alig negyed órával a beérkezésem után! Soli deo gloria!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése