2017. április 23., vasárnap

Pannonhalma 10 TT - ahogy én láttam...

A remekül sikerült Nyerges 20 TT után kocsiba ülünk, és irány Pannonhalma! Ott még egy kellemes tízes táv vár, levezetésként… A Nyerges 40 elmaradása miatt jutott eszembe: kis híján útba esik hazafelé, és ott is remek túrát rendeznek!







Tavaly volt is szerencsém a hatvanas távhoz, és nagyon tetszett. Egy pénteki telefonbeszélgetés a rendezővel: megoldható, igen – bár hivatalosan csak tizenegyig rajtoltatnak Pannonhalmáról (a többi táv rajt-célja Ravazdon van). Megnyugtattam, hogy rögzítem a túrát, fotózok is – és mint kiderült, az EP-k is mind működtek, amikor odaérkeztünk.
Így hát pont harangszókor odaballagtunk a főtéri sörözőhöz, és (bár a bélyegzőt nem találta a pultos hölgy) elindultunk. Pompás, szinte magasztos a látvány: a fölénk tornyosuló bencés Apátság roppant tömbje. A magasság persze minket is érint, tekintve, hogy ott kezdünk – azaz, oda megyünk most éppen, a sárga sáv jelzésen. Nemsokára azonban letérünk róla, és egy tanösvény vezet tovább, kanyargós úton, gyönyörű környezetben.




A hatalmas épület-együttest balról kerüljük, kellemes ösvényen, majd elénk tárul minden részlete. Kerékpáros verseny van itt idén is, de nem zavarjuk egymást, folytatjuk utunkat. Sárga bója látszik már messziről, és csakugyan, itt az első EP. Megismerem a tavalyi személyzetet, akik most is igen kedvesen üdvözölnek. Ó, nem, köszönjük, mi csak tízen… De aztán elfogadjuk a szívesen kínált édességet, vizet. Tőlük rajtszámot is kapunk az otthon előre kinyomtatott itinerünkre, és mehetünk is tovább. Előbb István király szobrát látjuk magunk előtt, majd balról a Millenniumi emlékmű épületét mellőzzük.
És itt a kilátó! Boldog Mórról nevezték el, és igen remek panoráma fogad odafent. Látszik innen a teljes Sokoró: kellemes, szemnek tetszetős lankáival, hegyeivel, erdőkkel és mezőkkel. Meg persze Pannonhalma, alattunk: igazán kár lett volna kihagyni ezt az élményt!

Ereszkedés, hosszan és gyorsan. A szintkülönbségünk túlnyomó többségét meg is tettük az apátsági heggyel, szóval, igen lazák vagyunk innentől. Egy ki hullámzás azért még vár ránk, de még itteni viszonylatban is szerény. Könnyű így elmerülni az erdők szépségében: élünk is a lehetőséggel. Az időjárás kiváló; igazi túrázó hőmérséklet van, szél nélkül. Kiskertek, hétvégi házak között ereszkedünk, virágzó orgonabokrok illatát élvezhetjük. Aztán már az Illaki-erdőben járunk, sárga kereszt, majd sárga háromszög. Igen, itt az Imre herceg-hegy, újabb bója, ellenőrző pont, két igen jó kedélyű és beszédes hölggyel. És ellátással… hihetetlen, tíz kilométeren. Nápolyi, pezsgőtabletta – szívesen kínálják, elfogadjuk. És el is beszélgetünk, mi tagadás… Gyönyörű ez a szakasz is, igen kellemes itt haladni. Sőt, a folyamatos lankákon futni is: az ösvények kifogástalanok, kínálják magukat. Négy vidám túrázót érünk utol, váltunk pár szót, és tovább, előre! Erdőszél, aztán ki is érkezünk, remekül rálátunk Ravazdra: oda megyünk.


Mezőket hagyunk el, már látom a halastavakat, és ki is érkezünk az országútra. Előbb csak a Tarjánpuszta felől érkezőre, majd hamarosan a 82-es főúthoz is. Ez utóbbi meglehetősen forgalmas: nagyon figyelni kell. Főleg, hogy utána még kétszer metszenünk kell… Előbb azonban körbejárjuk a IV. Béla-kutat, ahol anno maga a király is járt. Egyben önellenőrző pont is: ó, városunk szülötte a helyes megfejtés! - mehetünk tovább.
És át az úton… hát persze. A Sólymosi-kilátó ugyanis, ahová igyekszünk, a község másik „partján” található. Kellemes emelkedő visz fel, ahol megtekinthetjük az egykori Szt. Villebald-templom rekonstruált romjait is. És már előttünk tornyosul a kilátó, szép magas, ami nagyon hasznos tulajdonsága: igazán remek a panoráma! Az alattunk lévő falura is, de távolabb is… egészen a horizonton „lebegő” Apátság pompás épületéig. Bevalljam, hogy itt meg diós házi sütit kapunk? Valami fantasztikust… nagy-nagy kedvességgel, szeretettel. És persze itt is jól elbeszélgetünk, már régen nem számít az idő. Főleg, hogy (dacára az egy órával későbbi indulásnak) még így is szintidőn belül – sőt: a négy órát megfelezve – érkezünk a célba.



Már csak az van hátra ugyanis: Jegenye étterem, profi csapattal, gördülékeny fogadtatással. Mi csak most tudunk fizetni, hamar meg is ejtjük, és gratulálnak, oklevél, kitűző… Meg ÉDK-bélyegző is, újabb megye, szuper. Jön a célkaja: vadpörkölt nokedlival. Uhhh, tesó, ma több energiát vittünk be, mint amit leadtunk, ez már biztos. De megbirkózunk az utolsó feladattal, és közben ismerősökkel beszélgetünk. Aztán már ballagunk is ki a buszra (éppen itt áll meg), ami percek alatt visszavisz Pannonhalmára, miközben jólesőn nézünk körbe: ezt a tájat jártuk végig az imént!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése