Két legyet egy
csapásra? Egy szerencsétlen egybeesés akár szerencsés is lehet: azonos napra
szervezték a SopronTrail terepfutó versenyt és teljesítménytúrát, illetve a
Soproni Ünnepi Hetek három távját is. Mindkettőt a gyönyörű Lővérekben – és az
egyik pont belefért a másik elé…
Tavaly kis családommal már jártunk az Ünnepi Hetek
IVV-túrán, és igen tetszett mindenkinek. Akkor a tízesen voltunk, most a
legrövidebb, hatos(nak nevezett) távra neveztünk Laci öcsémmel. Kalkulációink
szerint ugyanis így pont odaérkezünk Brennbergbányára, ahol tízig lehetett
rajtolni. Na jó, kicsit csaltunk is: a hivatalos nyolcas időpont előtt jó fél
órával korábban megérkeztünk, és hamarosan el is indulhattunk. Ezúton is
köszönjük a kedves, barátságos rendezőknek!
Városi szakasz, aszfalt, persze, polgári házak és miliő – de
hamar elérjük az első ellenőrző pontot, a Zenepavilont. Innen aztán már kék
háromszög: fel a Károly-magaslatra! Jó párszor bejártam már – csak mindig
fordítva, lefelé… Hát, így egy kicsit más. 
A szépsége azonban hasonló, a
reggeli-délelőtti napsütés pedig még varázslatosabbá teszi az egyébként
novemberi Lővérek 40 TT-ről ismert útvonalat. Kilátó- és pihenőhely jön, aztán
a Dalos-kő: megcsodáljuk a Fertő-tó víztükrét, készítek pár fotót, és mehetünk
tovább. Mellőzzük a TV-tornyot, majd keresztezzük a sípályát – immár másodszor
is, most már visszafelé, északnak.
Még egy kevés emelkedő, és felbukkan a Károly-kilátó
jellegzetes tornya, tövében a pontőrökkel: 2. EP. Kedves kislány adja a szép
pecsétet, gondosan ügyel a szép nyomatra, anya büszkén mosolyog. Említették a
rajtban, hogy ellátás is lesz itt – de hozzátették, hogy majd csak kilenctől.
Ezt nyilván bevállaltuk (kilencre majdhogynem a célban szeretnénk lenni), így
mehettünk is tovább. Játszótér sok-sok játékkal, és a Kőhalmy vadászati múzeum
nagyon szép épülete – ereszkedünk a rövid aszfaltos szakaszon. Aztán a
parkolóban, a pavilonnál meglepetés: hát mégis csak ideértek a frissítőt
kínálók! Igaz, első vendégek vagyunk, de hamar zsír kerül a kenyérre, hagymát
és csalamádét tesznek elénk, vizet töltenek… Köszönjük, a gyorsaságot külön is!
Zöld sáv, sokáig. És lejtő, szintén sokáig – majdhogynem a
városig. Igen jól futható, kicsit meghúzzuk hát a tempót, bár az már jól
látszik, hogy nem lesz gondunk az idővel. Nagyon szép szakasz ez is, élmény
haladni lefelé a hatalmas fák és hívogató tisztások között. A jelölés – mint az
egész túrán – több, mint remek: kifogástalan. Minden kereszteződést, letérést
fehér nyilak és vonalak jelölnek – sőt, azt is, ha nem kell letérni! Ilyenkor
„lezárják” a kis kereszt-utakat, nehogy valaki esetleg oda betévedjen…
Balról
felbukkan a Deák-kút, piknikre készülő vidám fiatal társasággal. Vizünk van
még, időt sem akarunk vesztegetni, így hát folytatjuk utunkat. Igen hamar itt a
Lővér körút! Átmegyünk a túloldalra, de még mindig fák között, ösvényeken. És
meglátjuk a Sörházdombi kilátót: nem nehéz, merthogy igencsak magas építmény. A
körülötte felnőtt, szép szál fák ezt indokolttá is teszik; szerencsére nem
azokat bántották…
Jókedélyű pontőr a tövében, megismerem tavalyról, biztat,
hogy érdemes ám bevállalni a négy emeletet! Lacit már előre felkészítettem
erre; egy pillanatig sem kérdéses, hogy igen, szeretnénk felmenni. És hát
mennyire megéri! Hát naná, hogy megéri! Kör-kilátás, lenyűgöző panoráma,
bármerre is nézünk. Visszapörgetem az imént bejárt utakat a fejemben, miközben
nézem, keresem tekintetemmel odalent. De jó! A hátralévő szakaszt még könnyebb megfigyelni:
igen kevés maradt, neki is rugaszkodunk. Innen már aszfalt jön, végig, újra a
jellegzetesen soproni, barátságos környék.
Elmegyünk a Szt. Margit-templom
mellett, majd megcsodálhatjuk a plébánia míves kapuját is. A suli előtt elkanyarodunk, és máris itt a söröző, lehet
leállítani az órát. Több mint kilencven fotóval, három megállással,
beszélgetésekkel és frissítéssel, kilátókkal együtt sem kellett másfél óra a
7,3 km távhoz. A kapott ital-bónt beváltjuk, miközben – utolsó pillanatban –
megérkeznek az ügyes kezű rendezők, akik a kitűzőket készítik. Így hát szinte
még meleg, amit kapunk: frissiben, nekünk készült. Pecsételés több helyre is,
aztán (a még javában a túrára érkezők között) szedelőzködünk, megköszönünk és
elköszönünk: jöhet Brennbergbánya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése