Kevésbé közismert táj, de a rendezés mindig profi és
igényes. A Sokorói kalandok teljesítménytúra időpont-választása szinte
garantálja a nyári meleget: mindig Pünkösd napján tartják. Ez a hőség alaposan
megnehezíti az indulók dolgát, akik idén is igen nagy számban érkeztek.
Úti- és túratársaim, Réka és Márk egyaránt partnerek abban,
hogy idén csak a 35 km-es távot járjuk le. Részemről az ok prózai: esküvőn,
majd lagziban voltam, éjszakába menően… Így hát kihasználjuk az engedélyezett
(és bőséges) rajtidő-keretet: majdnem pontosan tizenegykor vágunk neki Nyúl
község utcáinak. Szokatlan látvány: sűrű sorokban térnek vissza a rövid távosok.
Igen, akik a reggeli (viszonylag) hűvösben elrajtoltak, már bőven érkezhetnek.
Mi nekivágunk az első emelkedőnek és a löszfalba vájt
pincékben gyönyörködünk. Balról feltűnik a Szt. Donát-kápolna is: gyakori ez az
elnevezés szőlők között… Nem sokkal később pedig máris itt a Bedők pincészet –
első ellenőrző pont. Máris ellátással, bár a kínált pálinkát ebben a melegben…
huh; kétlem, hogy sokan választották volna. A limonádé viszont jólesik, de
máris megyünk tovább.
Elhagyjuk az utolsó házakat, megérkezik a piros sáv: itt
balra megyünk, de a túra vége felé visszaérkezünk ide. Kellemesen hűs erdei
ösvényeken jutunk a második EP-hez: a 15-ös táv itt tér le jobbra. Mi továbbra
is dél-délkeletnek tartunk, és hamarosan elérjük a Rábaringet. Eddig ismertem
az utat az ötvenesről – most jobbra térünk, majd fel.
Sok nyitott szakasz jön; hiányoljuk a kellemes hűvös
árnyékot. Szerencsére újra erdőkbe térünk, aztán hullámzó terepen folytatjuk. Így
jutunk el Sokorópátka közelébe: zöld a táj, szelídek a dombok, kevés a
szintkülönbség.
Pátkapusztán igen jólesik a víz, és pár falat müzlit is
csipegetünk. Kevés aszfalttal megússzuk a község útjait: nekivágunk a szemközti
dombok irányának. Elhagyjuk az utolsó tanyát is, és újra hűvös, sűrű erdők
jönnek.
Megérkezik a sárga, rajta ötvenes túratársakkal. Velük jutunk
a Hatos-tölgyhöz, ahol ismét kedves pontőrök kínálnak. Majd zöld erdők – és zöld
kereszt, és máris itt van Tényő.
A kocsma jól jön: a hideg kóla pláne. Eszünk is pár falatot,
aztán következhet az emelkedő. Megint többször mélyútban, löszfalak között, a
tájegységre jellemzően.
Elhagyjuk a Gyerektábort (itt is kapunk innivalót), és
hosszú jobbossal rátérünk a Lila-hegy emelkedőjére. Ez az utolsó ma; előbb
antennatornyok mellett megyünk el, aztán itt a kilátó! Két éve még geodéziai
toronyként láttam, most viszont fel is juthatok a szépen kidolgozott kilátóba.
Mennyire megérte! Pompás a panoráma – akár visszafelé nézek, akár Nyúl, a
Bakony, vagy éppen Pannonhalma felé…
Ereszkedés jön, majd a már ismert úton vissza a célba. Ahol
aztán jól esik a virsli – de főleg a limonádé! Megdolgoztatott a meleg, de
sikerült jó tempóban teljesíteni. Nem csak nekünk: ahogy halljuk, több, mint
ezer társsal együtt választottuk ezt a programot mára. Köszönjük a remek
rendezést, az ellátást – találkozzunk augusztusban Bakonybélen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése